Ágazatunk meglátása. Mi történt a Derkó-kuratóriummal?

Update 02.05.:
Kérdéseinkre az EMMI-től az alábbi választ kaptuk:

“A Derkovits-ösztöndíj bizottság működése folyamatos. A tagok visszahívására technikai hiba miatt került sor (a 2019-ig szóló megbízatást az ügyintézés a lejáró megbízatások között szerepeltette). A tévedést korrigáltuk, az érintettektől pedig elnézést kértünk. Maurer Dóra Kossuth-díjas művész magánéleti okokra hivatkozva lemondott a tagságáról, a bizottság többi tagja nem változott. Az államtitkárság önök által említett munkatársa (Szilágyi Pál, osztályvezető – 0m2) próbaidejét töltötte az EMMI-ben, ennek lejártával munkaviszonyát nem hosszabbítottuk meg.”

 

Update 02.04.:
Úgy értesültünk, hogy cikkünk publikálása után az EMMI a Derkó-kuratóriumból eltávolított tagokat visszahelyezte, elnézést kért a történtekért, valamint a cikkben szereplő minisztériumi tisztviselőt elbocsátotta. Írtunk az EMMI-nek, hivatalos tájékoztatást kérve, amint megérkezik a válaszuk, közöljük.

 

Az EMMI a napokban minden különösebb indoklás nélkül szétzavarta a Derkovits-ösztöndíj kuratóriumát. Egész pontosan: a neki nem tetsző tagokat eltávolította belőle.

Úgy kezdődött,

hogy Maurer Dóra, a tekintélyes hazai képzőművész és tanár, magánéleti okokra hivatkozva lemondott kuratóriumi tagságáról még 2015. december 2-án. És úgy folytatódott, hogy miközben a kuratóriumi tagok azon töprengtek, kit javasoljanak a helyére, az ünnepek utáni, álmos hangulatban gyorsan értesítette az EMMI a kuratórium három tagját,  Készman József művészettörténészt, Sugár János képzőművészt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) tanárát és Szepes Lászlóné művészettörténészt, hogy  „visszahívja” őket.  A többieket meghagyta a helyükön.

Azzal a lendülettel pedig felkérte a kereskedelmi galériákat tömörítő Magyar Kortárs Művészeti Galériák Országos Egyesületét (MKGOE), hogy jelöljenek tagokat a bizottságba, azzal a megkötéssel, hogy olyanokról lenne szó, akik a Derkovits-ösztöndíjasoknak meghatározott ideig kiállítási lehetőséget tudnak biztosítani, illetve menedzselnék őket a művészeti piacon. Abba ne menjünk bele, hogy milyen az, amikor a magyar állam ellenőrzött körülmények között akar piacot teremteni. De most megint az történik, hogy egyeztetés nélkül vezetnek be valamit, amelynek a feladat-, és felelősségi körét kiszerveznék.

Mindez azért érdekes fejlemény, mert a Derkovits-ösztöndíjat a pályakezdők számára alkotói támogatásként ítélik oda, a piacra lépés szempontjának eddig nem volt köze a döntésekhez. Lehetne éppen, de nincs – a „Derkó” másért jött létre. Tehát úgy tűnik, az EMMI átprofilírozza az ösztöndíjat, és aki szerintük nem illik a profilba, azt elküldi?

dsc1985

forrás: derkó.pécsi.2014

Mi az a Derkó?

„A Derkovits Gyula festő és grafikusról elnevezett Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjat először 1955-ben hirdették meg, hogy anyagi forrást teremtsen a munka- és pénzhiányban élő művészeknek. Az ösztöndíjat kezdetektől fogva azok a harmincötödik életévüket még be nem töltött képző- és iparművészek kaphatják meg, akik tanulmányaik befejezése után önálló művészeti tevékenységet folytatnak. Az ösztöndíj azoknak nyújt támogatást, akik a felsőoktatás rendszeréből már kikerültek, de még nem teremthettek maguknak egzisztenciát.”[1]

Kidolgozott, fenntartható és érdemi módon segítő ösztöndíjrendszer, vagy éppen helyi önkormányzati szintű támogatások hiányában, illetve a magánszféra, mint lehetséges támogatói közeg töredezettsége miatt kiemelt jelentősége van az évek óta változatlan összegű Derkovits ösztöndíjnak. Újra idézhetnénk a fenti szöveget, azzal kiegészítve, hogy ebből az összegből nem lehet egzisztenciát teremteni, maximum ez is hozzájárulhat – és nyilván hozzá is járul -, hogy egy a pályáját éppen megkezdő művész a felszínen tudja tartani magát.

Kisebbfajta lavina indult el:

levélben tette fel kérdéseit és fejezte ki tiltakozását az EMMI-nek Szabó Ádám,  szobrász, az MKE tanára, Derkó-kuratóriumi tag. Szurcsik József képzőművész, az MKE oktatási rektorhelyettese, tanszékvezető (nem mellékesen MMA-tag) pedig bejelentette kilépését a kuratóriumból.

213

Mint Tallér Ágnes (INDA Galéria), a MKGOE elnöke a 0m2-nek elmondta, az előzményekről nem tudtak, és egyelőre tagokat sem jelöltek.

A Derkó lebonyolításában közreműködő MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.) szabályzata rögzíti, hogy: „[…] sosem hoz szakmai, vagy kultúrpolitikai döntéseket, ilyen döntések esetén szakmai bizottságokat állít fel.” Bár az is igaz, hogy ugyanebben az okiratban az is szerepel, hogy: „ A Társaság szigorú állami felügyelet mellett[…]”[2] működik. Talán ezért is lehetséges, hogy a most kialakult helyzetben el sem jutott addig a MANK, hogy feállítson, vagy kiegészítsen egy szakmai bizottságot.

Közben pedig már csak azért is fölöslegesnek tűnik a Derkót és a piacot így kötni össze, mert a kortárs galeristák eddig is figyelték a pályakezdőket, tudtak róluk, diplomakiállításokon, védéseken jelen voltak, pontosan képben vannak a pályakezdőkkel kapcsolatban.

Szilágyi Pál, EMMI osztályvezető – a 0m2 birtokába került emailje alapján – így indokolta a történteket az értetlenségüket kifejező kuratóriumi tagoknak (szöveghű idézet):

„Ágazatunknak valóban az a meglátása, hogy a nemzetközi tendenciákról azon kortárs művészeti galériáknak van a legfrissebb, és nem utolsó sorban valós tapasztalatuk, akik döntően önerejükből képviselik hazánk alkotóit a globális műkereskedelem piacain. (…) Sem intézményi alternatíváját, se koncepcionális indokoltságát nem olvasom észrevételeiteknek. Nemzetközi kapcsolatokat kezdeményezni, építeni, annak lehetőségét megteremteni, beágyazottságát, kontextusba helyezését elérni a legfontosabb. Mindezeket friss diplomásként, pályakezdő alkotóként bruttó 100 e forintból megvalósítani – valljuk be, szintén – nem lehet. Még ha kellemetlen is egyesekre nézve az ágazat döntése, a személyes sértettségen túl csak így, a piaci alapokon nyugvó magángalériás rendszer nyújthat alternatívát.”

A „személyes sértettség” emlegetése nem tűnik túl sportszerűnek, plusz nem tudni, kire, mire vonatkozna. Szilágyi Pálnak mindenesetre nem sikerült megindokolnia, miért nem konzultált előzetesen a tervezett döntésről, miért éppen azokat „hívta vissza” a kuratóriumból, akiket, és mi alapján rangsorol szempontokat az EMMI? Miért „a legfontosabb” a nemzetközi kapcsolatépítés egy alkotói ösztöndíj esetében?  Az említett bruttó 100 ezer forint a Derkó havi összege – és ha az EMMI kevesli, miért nem emeli meg? Miért nem igazítja az élet és a munka megnövekedett költségeihez, ahogy azt szakmai szervezetek évek óta sürgetik?

Szilágyi csak ezt a teljesen érthetetlen mondatot írta a kuratóriumi tagok érdeklődésére:

„A Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj szakmai bizottsága összetételére vonatkozásában olyan szakemberek személyére történő javaslat került megfogalmazásra, mely által az ösztöndíjasok további szakmai előmenetele, szakmai és kereskedelmi képviselete, professzionális menedzsmentje biztosítottá válik.”

Más furcsaságok is vannak a Derkó körül,

de ez már inkább a MANK-ot érinti. A MANK-ot 2011-ben a jelenlegi kormányzat hozta létre. Ahogy a már említett szabályzatuk fogalmaz: „A Társaság a Kormány 2011-es döntése értelmében a Magyar Alkotóművészeti Közalpítvány feledatainak jelentős részét vette át, a Közalapítvány megszűnése után. A Társaság nem általános jogutódja a Közalapítványnak, de vagyonát és vagyonértékű jogait tulajdonba kapta és ezzel gazdálkodik.”

Nos, igen. Többek közt ilyen vagyonértékű jog a műteremlakások bérlőkijelölési joga is. Az ingatlanok önkormányzati tulajdonban vannak, mégis, a megállapított bérleti díjon felül a MANK a műtermeket bérlő művészektől műalkotásokat kér be. Kiterjesztik ezt a Derkós művészeknek biztosított műtermekre?  Vajon miért és milyen jogi keretben működik ez a gyakorlat?

A MANK egy minisztériumi háttérintézmény – kulturális területen a minisztérium „gondnoka” –, még akkor is, ha formailag nonprofit kft-ként működik.

Hogy miért merül fel, hogy ez a társaság olyan mint egy gondnok vagy házmester?

Találtunk a szabályzatukban egy különös részt:

„A Társaság az Emberi Erőforrások kultúráért felelős állami vezetőjének irányítása alatt álló költségvetési intézmények, valamint a minisztérium tulajdonosi joggyakorlása alatt álló kulturális szakmai feladatokat ellátó gazdasági társaságok földgáz, villamos energia és infokommunikációs beszerzések közös közbeszerzésének tárgyában jár el.” (sic!)

Mi lesz ezek után a begyűjtött műalkotások sorsa? Állami intézmények falait fogják díszíteni, közgyűjteménybe kerülnek, vagy újjáéled az egykori Képcsarnok Vállalat? Esetleg a MANK értékesíti ezeket a műveket és a befolyt összeget visszajuttatják a pályakezdő művészeknek?

Az érintettek, a kuratórium volt és jelenlegi tagjai, illetve az ösztöndíjas művészek is megérdemelnék a valódi válaszokat a minisztérium illetékeseitől.

[1] Idézet a a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj – melyet azt folyósító pénzügyi bonyolító, a MANK tesz közzé évről-évre – pályázati kiírásából. http://www.alkotomuveszet.hu/index.php/osztondijak/derkovits-gyula-kepzomuveszeti-osztondij-alapitva-1955
[2] http://www.alkotomuveszet.hu/docs/MANK_SZMSZ.pdf

You may also like...