M., avagy egy kampány anatómiája

Most, hogy a szeptember 16-i brutális rendőrattakkal tulajdonképpen elérte célját, érdemes közelebbről megnézni, milyen eszközökkel dolgozott a magyar kormányzat kampánya, amely a menekült-ügynek a kormány számára kívánatos értelmezését, kezelését és kimenetelét készítette elő. Hogyan épült fel az a fogalmi, retorikai és vizuális eszköztár, amely kezdettől kriminalizálta a menekülteket, mostanra pedig de jure bűnözőkké is változtatta őket.

Mondanunk sem kell, a kérdés kormányzati értelmezése és interpretációja szembe megy az európai main stream értelmezésével, az „ügykezelés” pedig tökéletesen felkészületlen és alkalmatlan. De célja nem is a humánus megoldás volt, hanem az eszkaláció, eszközei nem az enyhítést és a feloldást szolgálták, hanem az erőszakos végkifejletet, amelynek most tanúi vagyunk. Ezért írtuk fentebb, hogy a kampány elérte célját.

Elérte abban a pillanatban, amikor a menekültek a lezárt határon, a kerítés előtt, türelmüket vesztve, kétségbeesésükben nekimentek a határzárnak, és erre a rendőrség végre bevethette a vízágyúkat, a gázt és a gumibotokat, azokat az eszközöket, amelyeket legszívesebben bevetett volna már a Keleti pályaudvarnál is, és amelyeket teljes arzenáljukban nem vetett be ugyanazokban a napokban a Budapestet szétverő futballhuligánok ellen.

8604641_b9cbe4c69c37f801fca4fe6ab523e251_bpc

A kizárás politikája

A kormány kreált egy helyzetet, amelyben nem kell sok, hogy valakinél elszakadjon a cérna – és amikor valóban elszakadt, nem habozott lecsapni. Ezzel ténylegesen előállt az a kvázi háborús szituáció, ostromállapot, amelynek bekövetkeztét a kormányzati kommunikáció hónapok óta szisztematikusan készítette elő, szinte megjövendölte. Azonnal készen is volt a kampány újabb fázisa: megjelentek a plakátok és net-flyerek, amelyek úgy fogalmaztak: Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni. Készültek tehát arra, hogy összecsapás lesz a vége (ez itt valóban a vége?), és miként illeszthetik ezt a narratívájukba. Amelyhez az alapot az úgynevezett Nemzeti Konzultáció adja, a kommunikációban folytonosan erre hivatkoznak, mint úgymond az emberek szándékának egyértelmű kifejezésére.

De menjünk vissza az időben: mindez azzal a plakátkampánnyal kezdődött[1], amelyre – akkor még azt hihettük – csattanós és hathatós választ adott a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Három fő üzenete volt a kormányzat kampányának, jól emlékszünk még: „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a törvényeinket!”, „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!”, illetve „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!”.

Egyértelműen megmondták tehát, kiket kell látnunk azokban, akik hamarosan ide érkeznek: olyanokat, akik nem tisztelnek bennünket, és azért jönnek, hogy elvegyenek tőlünk valamit, megfosszanak a megélhetésünktől, végső soron kifosszanak bennünket. Ekként kell rájuk tekinteni, tehát nem az életüket féltő háborús menekültek, hanem a rend, a mi rendünk ellen támadó, ismeretlen tömeg.

Míg a kormányfő a 2010-es választási kampányban még a gondoskodó állam szerepét hangsúlyozta – „nem hagyhatunk senkit az út szélén” –, mostanra az állami gondoskodás fogalmi köréből a kormányzati kommunikáció és cselekvés teljes mértékben kivonta a szociális szempontokat.

[2]„De ha azt akarom, hogy az állam adjon valakinek, és nem én a személyes vagyonomból, hanem az állam adjon, ellátást, jólétet, munkát vagy munkahelyet, segélyt, garantáljon egy bizonyos jólétet, tönkreteszem azt is, amink van, tönkreteszem vele a jólétünket.”

Az állami gondoskodás új jelentéstartalommal töltődött fel; az állam szerepe most már az, hogy minden (valós, vagy vélt) támadástól megvédje az országot. A jelenlegi konfabulált támadás egyben főpróba is: rendkívüli állapot, különleges ítélkezési gyakorlat, a tartalékosok mozgósítása, ki tudja, mikor lehet még szükség erre a mechanizmusra. Hiszen, hogy kik és mikor támadják meg hazánkat, az innentől kezdve már csak deklaráció kérdése.[3]

„Te, sötétben bujkáló…”

A kampány szövege első szinten a mindenkiből előhívható félelemre, az egzisztenciális szorongásra épített, nevezetesen, hogy nehezen megszerzett javainkat, biztonságunkat itt most elveszik tőlünk. Második közelítésben pedig máris a törvény, az állam dörgő, feddően figyelmeztető hangját szólaltatja meg: vigyázz! Ha volna kedvünk ironizálni, azt is írhatnánk, a szöveg az Isteni színjáték híres mondatára mutat vissza: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” (Babits Mihály fordítása), de nincs kedvünk ironizálni.

A szöveg látszólag a menekültekhez szól, de valójában a magyar állampolgárokhoz beszél. Az egyes szám második személyű megszólítás (E/2), egyéníti, perszonalizálja ezt a tömeget, egyénként, de nem individuumként formálja meg, teszi láthatóvá – egyben pedig a befogadóhoz is közel kívánja hozni. Célja, hogy megszemélyesítse, antropomorfizálja a menekült elvont fogalmát (a kormányzat e fogalmon inkább bevándorlót, vagy migránst ért) és rámutasson: ő az, aki elveszi a javaidat, ő az, aki nem tartja be a szabályainkat.

Az E/2 egyben általánosít is: mind ilyen. Mindegyik el akarja venni a munkádat, mindegyik a közrendünkre tör. Tudd, hogy kik ezek, tudd, hogy bárminek is mutatja magát egy migráns (akár kisgyermeknek, anyának), mind a te személyes boldogulásodat veszélyezteti.

„Vagyis azok, akik ma jönnek, egy jövőt akarnak, ezt a jövőt most akarják, azt akarják, hogy olyan jövőjük legyen, mint amilyen nekünk van.”
(Orbán Viktor, Kötcse, 2015.09.07.)

Itt elérkeztünk egy fontos retorikai elemhez, a közvetlen, személyhez szóló hangnemhez, a perszonalizációhoz.

8604649_7bed67b2c69edd0ddd8e62a56e742fbb_bpc

Nicsak, ki beszél?

A plakátok felső sávjában ott a magyar címer, és az üzenetküldő megjelenítése: „Kormány információ”. (Ezt vajon egyben, vagy külön kell írni?) Mint a boríték sarkában a feladó.

Mit jelent az, hogy Kormány információ? Mi különbözteti meg a köznapi értelemben vett információtól, miért kell jelző, mitől válik egy információ többé, mássá, olyanná, amit minősíteni kell, vagyis kormányinformációvá? Mindenestere a gesztusnak, hogy ezt írták oda, és nem azt, hogy magyar kormány, vagy nem egyszerűen csak a címert illesztették oda, jelentése van. Itt fontos, hogy a kormány személyesen veled kommunikál. Erre fel is hívják a figyelmet, az alsó sávban ott szerepel: „Nemzeti Konzultáció – a bevándorlásról és a terrorizmusról”. Márpedig ott veled leveleztek, neked volt címezve a boríték.

Ebben a kontextusban pedig nem lehet másként értelmezni a kormányinformációt, csak olyan tudnivalóként, amelynek csak a kormány van birtokában. S most, minthogy eljött az ideje, megosztja veled. Sokan, sokfélét beszélnek, de ez a valódi, hiteles, fontos információ, ez az amit tényleg tudnod kell. Ugyanis itt a kormány közvetlenül informál téged – valaha a szovjet rádió jelentkezett be így: itt Moszkva beszél. Megszólal a legigazibb, az autentikus forrás. Nincs egyéb, hiteles hely, ami máshonnan érkezik, az csupán dezinformáció.

2010 óta a hatalmi ágak autonómiája megszűnt. A törvényjavaslatokat nem a minisztériumokban és nem is parlamenti szakbizottságokban készítik elő, hanem kizárólag önálló képviselői indítványok formájában – egy központi akaratot kiszolgálva – nyújtják be. A futószalagszerűen átverekedett törvények olyan megrendelésre készült jogszabályok, amelyek a jogállam próbáját nehezen állnák ki. Az elmúlt öt év alatt azt figyelhettük meg, hogy a jogot igazították hozzá a központi kommunikációhoz.

A kormány itt sem a bevett csatornákat használja, nem a közmegegyezéses utakon kommunikál. Nem sajtótájékoztatón, hírműsorokban, nem a parlamentben, vagy szóvivői útján, hanem megkerül minden csatornát, hiszen azok csak torzítanak. Itt mi beszélünk hozzád, mert egyedül benned bízunk, hogy meg fogod érteni.

Nyelv, idegenség, veszélyesség

Anekdotikus, hogy a plakátkampány üzeneteit magyarul fogalmazták, miközben akiknek az üzenetet elvben dekódolniuk kellene, nem értenek magyarul. Azóta értelmet nyert ez a megoldás, hiszen tudjuk, hogy a szeptember 15. utáni statáriális bírósági gyakorlatban, az elítélt menekültek magyar nyelven kapják kézhez az ítéletet. A papírok, dokumentumok nyelve magyar – lényeges eleme a kormány menekültügyi gyakorlatának, hogy maguk a menekültek ne értsék pontosan, mi és miért történik velük Magyarországon.[4]

Az idegenség hangsúlyozása húzódik emögött, az idegen pedig veszélyes. Jobb, ha nem állunk vele szóba. A plakát alján a bevándorlás és a terrorizmus fogalma együtt szerepel (akár a Nemzeti Konzultáció irányított kérdésfeltevéseinél is), és ez az értelmezést hivatott keretbe foglalni. Kezdettől kijelölték, minek célszerű tartanunk a bevándorlókat (véletlenül sem menekülteket): terroristáknak.

A kultúra emlegetése a sorozat egyik darabján („Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!”) azt is világossá teszi, ez alapvetően kulturális kérdés. Más, idegen, fenyegető kultúra érkezik be akkor, amikor a migránsok beteszik a lábukat.

“Az a fajta irgalomra, megértésre hivatkozó politika, amely ezt a sorrendiséget nem állítja föl, és a világért való felelősség jegyében lerombolja azt, amiben a gyerekeinket föl tudnánk nevelni, meg tisztességes öregkort tudnánk adni a szüleinknek, meg ahol lehetőség nyílna, hogy megvédjük a hazánkat, a kultúránkat, az nem keresztény gondolkodás.”
(Orbán Viktor, Kötcse, 2015.09.07.)

A menekültellenes plakátkampányhoz kapcsolódott némileg a kormányzatnak a saját tevékenységét kommunikáló, „A magyar reformok működnek” – plakátsorozata is. Ebben a szériában egy plakát a menekültellenességet erősíti, a rajta szereplő fiatal lány szájába adva a mondatot: „Nem akarunk illegális bevándorlókat!” A többes szám itt már a kormányzat mögött felsorakozó társadalmat hivatott megjeleníteni – ez el is tér a többi plakát személyes, E/1-es fogalmazásmódjától. Úgy tudjuk, hogy a plakát szereplője az egyik minisztérium alkalmazottja, és éppúgy, ahogy a többi modell a plakátokon, ő is kapott honoráriumot a részvételéért.

“A rossz hírem az, hogy mikor ezt csináljuk, a következő szavakkal kell jellemezni: modern, cool, trendi, szexi, fancy. Ha a mindennapi patriotizmust azon a szinten próbáljuk művelni nyelvileg is, ahogyan mi itt beszélünk egymással, arra, hogy stílszerű legyek, keresztet is vethetünk. Ez a dolog a fiatal nemzedékről szól. (…) Ha a kommunikációs, kulturális és egyéb távolságot, szakadékot nem tudjuk áthidalni, ha nem tudjuk vonzóvá tenni a fiatalok számára a mindennapi nacionalizmust, és nem is valami rendezetlen, rossz szájszagú, radikális jobbos tempóban, amitől az embert kiveri a hideg igazából, és inkább rossz kedve támad tőle, tehát ha ettől különböző, friss és fiatalos nyelven nem tudjuk megtenni, akkor ezt a csatát nem mi fogjuk megnyerni.”
(Orbán Viktor, Kötcse, 2015.09.07.)

Ez a fajta kampánytechnika – hogy fizetett modelleket, vagy külföldi ügynökségek stockfotóit használják fel – régóta nem idegen a Fidesztől. Így sokkal könnyebb felmutatni egy „mintha” munkás embert – „keményen dolgozó kisembert”, egy „mintha” nagy családot, „mintha” kisnyugdíjast. Itt azonban látszik, hogy sietni kellett, és a kivitelezésre ugyan elköltötték az adóforintokat, de a végeredmény elég slendrián lett.

illegalis-bevandorlok_2

Az unió kékje

A menekültellenes plakátkampány vizualitása egyszerű: a szöveg a főszereplő. Az azonban nem véletlen, hogy a fősort kék alapon fehér betűkkel (az alul szereplő szöveget sárgával és kékkel) jelenítették meg. A kék az Európai Unió lobogójának alapszíne, azé a lobogóé, amelyet a magyar kormány a legritkább esetben használ. A miniszterelnök beszédeinél a háttérben mindig magyar zászlókból álló dekoráció kap helyet, a Parlament épületén sincs ott az uniós zászló, a kormányzat tudatosan kerüli az uniós szimbolikát.

Kivéve most, amikor a gyűlölet üzeneteit fogalmazza meg. A kék, a fehér és a sárga itt mimikri: a kormány felölti az uniós jelmezt, hogy ebben közölje az Unióéval szögesen ellentétes üzeneteit. Ez a gesztus szintén a félrevezetés, a dezinformációs stratégia része, úgy tüntetni fel a saját, önkényesen kialakított álláspontunkat, mintha kvázi az Unió álláspontja is egybeesne azzal, mintha a közös Európa jóváhagyását viselné a projekt. A verbális kommunikáció is ezt erősíti, a magyar külpolitika lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy Magyarország az egyetlen állam, amely betartja a schengeni egyezmény szabályait és ezzel megvédi az Unió határait. Ez legalábbis kétséges, amit jól bizonyít az is, hogy itt sem az együttműködésre való hajlam, hanem az agresszív és kioktató stílus jellemzi a kormányzat nemzetek közötti kommunikációját.

Ez a megoldás már ahhoz is háttérül szolgál, amelynek az elmúlt napokban voltunk tanúi, nevezetesen, hogy a magyar miniszterelnök „Európa erős embereként” lép fel, „világpolitikai tényezőként”[5] megoldást szállítva az Unió egésze számára. Pontosan úgy hajtja uralma alá a kéket, amilyen módon diadalt aratott a földönfutó fegyvertelenek fölött. Itt tartunk most.

Amit magyar állampolgárként a kormány viselkedésének civilizálatlansága és brutalitása mellett leginkább sajnálhatunk, az az, hogy sosem derül már ki, mi lett volna, ha első gesztusuk nem a xenofóbiára és a rasszizmusra épít, hanem az emberségre és a szolidaritásra. Akkor talán azt erősítik fel a társadalomban, amit a menekült-krízis napjaiban a civilektől láthattunk: a tisztességet és a feltétel nélküli segítséget. Persze, az egy másik kormány volna, s talán egy másik ország is.

A 0m2 úgy tudja, a kampány kreatív megvalósítása a Lounge Design kft. nevéhez fűződik, a tervezésért és a felületekért a HG 360 felelős. Cikkünk lezárásáig a kampány egyik cég honlapján sem szerepel a referenciamunkák között.

Nagy Gergely – Orbán György

forrás: nepszava.hu

forrás: nepszava.hu

References   [ + ]

1. A direkt kommunikációs kampány kezdetére utalunk itt, hiszen valójában a menekültellenes retorika felépítése a parlamenti vitanapon kezdődött, február 20-án, amikor a Fidesz-KDNP először alkalmazta e retorika összes lényeges elemét. http://index.hu/belfold/2015/02/20/gyulolethadjaratot_inditott_a_fidesz_a_menekultek_ellen/
2. A szövegben, a kiemelésekben szó szerinti részletek olvashatók Orbán Viktor kötcsei beszédéből, amely szeptember 7-én hangzott el. A részleteket innen emeltük át: http://vastagbor.atlatszo.hu/2015/09/17/a-vagatlan-kotcsei-beszed/
3. A napokban horvát rendőrök érkeztek vonattal Magyarországra, menekülteket kísérve. Ezt kommunikálta a kormány példátlan határsértésként. http://index.hu/kulfold/2015/09/18/negyven_horvat_rendort_fegyvereztek_le_a_magyar_hatosagok/
4. Ld. a Magyar Helsinki Bizottság a magyar menekültügyi eljárásról és gyakorlatról: http://helsinki.hu/nyilatkozat-uj-menekultugyi-szabalyozas-es-gyakorlat-botranyarolEmellett az Ügyvédek a jogállamért csoport is kiemelte (2015. szept.15.): „a vádlott nem olvashatja a saját nyelvén az ellene emelt vádat és az ellene hozott ítéletet, holott ez a jog mindenkit, minden jogállam bírósága előtt megillet”.
5. Ld. Török Gábor  politikai elemző interjúját a Magyar Narancsban (2015. szept. 17.)