#nekemisfáj

Nemzetközi nőnap alkalmából indított kampányt #nekemisfáj címszóval a Tatz (Szendrey Gabriella grafikus és Hoffmann Petra, a Stilblog alapítója) és a ACG reklámügynökség. A projekt egy tetoválás, ami sebeket, ütésnyomokat eredményez, ha felrakjuk testünk bármelyik felületére. A tatz limitált bruises szettjében 4 darab ideiglenes design tetoválást találhatunk, amihez 5,5 eurórért juthatunk hozzá. A tetkóval semmi mást nem kell csinálni, mint:

  1. VÁSÁROLD MEG A TATZ LIMITÁLT “BRUISES” SZETTJÉT
  2. HELYEZD FEL A TETOVÁLÁST, MAJD FOTÓZD LE MAGAD
  3. OSZD MEG A KÉPET INSTAGRAMON VAGY FACEBOOKON: #NEKEMISFÁJ @NEKEMISFAJ
10411971_780657668697207_7590772503267438192_n

forrás: TATZ facebook

Arról szeretnék írni, hogy miért nem tartom ezt a megközelítést hatékonynak.

Elmondásuk szerint a kampány célja, hogy az a négy nő is kiállhasson a TATZ sebesüléseket ábrázoló tetoválásai segítségével a félelemben élőkért, aki nem élt át hasonlót.

A hivatalos statisztikák szerint minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez jelenleg Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.

A párkapcsolaton belüli erőszak nem csak fizikai bántalmazást jelent, az áldozatok sokszor több éven át élnek szóbeli, lelki erőszakban[1], mígnem “elcsattan az első pofon”.

A legtöbben ekkor veszik észre, hogy egy bántalmazó kapcsolatban élnek, és megpróbálnak kilépni, illetve vannak azok, akik maradnak egy effajta kapcsolatban. A leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy de hát miért marad? Ilyenkor a bántalmazott nők gyakran hisznek, vagy reménykednek a bántalmazó ígéreteiben: ilyesmi többé nem fordul elő, és a szakítást nehezíti az is, hogy sokszor anyagilag is függnek bántalmazójuktól, nincs hová menniük, vagy félnek a bosszútól.[2] Pedig az első pofont követni fogja a többi, és a bántalmazás egyre szélsőségesebb és durvább lesz.

A bántalmazott nők túlnyomó többségén, még a testi erőszakot elszenvedetteken sem láthatók látványos sérülések a hétköznapokban. A bántalmazó nem az arcukat üti, vagy pl. nem engedi addig társaságba őket, míg a sérülések nem múlnak el. A sérült nők képeinek folyamatos alkalmazása erősen azt közvetíti, hogy így néznek ki a bántalmazott nők, ami félrevezető. Valamint kimaradnak azok a nők, akiknek nem látszanak a fizikai sérüléseik, illetve akik fizikai erőszaktól nem, de gazdasági, szexuális, lelki erőszaktól, elszigeteléstől igenis szenvednek.

Ez a kampány passzív szerepbe helyezi a nőket, erősíti a tévhiteket, nem tárja fel a családon belüli erőszak hátterét, hiszen ettől még mindig mondhatják az emberek, hogy miért marad?, biztos megérdemelte, csak egy pofon volt, miért avatkozzak bele, nem az én ügyem stb.[3]

11046370_345676112301048_6792091697795294172_o

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene is csatlakozott a nekem is fáj kampányhoz – forrás: facebook

Azt gondolom, hogy ez a kampány egyáltalán nem tapintatos azokkal, akik valóban átélték a fent említett bántalmazásokat, hiszen attól még, hogy magadra raksz egy tetkót, lefotózod, posztolod, nem fogod érezni is a sebeket. Mindez művi, esztétizálja az erőszakot, ami szintén ártalmas a társadalomra nézve, hiszen az erőszak nem szépség vagy ízlésesség kérdése. A Nekem is fáj! célja a szolidaritás, ugyanakkor épp az ellenkezőjét, érzéketlenséget válthat ki, illetve, a képek láttán sokan újból átélhetik a velük megtörtént eseteket, ami sokkolóan, felkavaróan hathat rájuk.

Ráadásul innentől kezdve, bárkire mondhatják majd, aki egy ilyen fotót hoz nyilvánosságra magáról, hogy az biztos csak tetkó.

17829_942446649128642_8573618834434889619_n

A képeket #nekemisfáj hashtaggel kell ellátni / Kulcsár Edina – forrás: facebook

Az is kérdés számomra, hogy a tetkókat miért kell pénzért árulni? Ha a projekt kitalálóinak az a fontos, hogy együtt érezzünk az áldozatokkal, miért nem osztogatják ingyen az utcán?

Melyik a fontosabb? Az üzenet, ami mindenkihez eljuthatna, vagy az, hogy támogassák a tetkó teljes árával, 5,5 €/darabbal az Ökumenikus Segélyszervezetet (amely egyébként máshonnan is kap pénzt). A kampány válasza az utóbbi, és emiatt gondolom azt, hogy ez nem más, mint felszínes jótékonykodás, beállítják magukat úgy, mintha érzékeny dolgot csinálnának, közben pedig az egész róluk, a hírverésről, designról, egy piaci rés betöltéséről szól.

Egyébként a hírverés biztosan működik, hiszen a kampány része volt, hogy olyan híres embereket kerestek meg, mint Farkas Franciska, Bakos Piroska, Polgár Odett, Lukács Gabi és Szegedi Kata – ők vállalták, hogy lila foltokkal és horzsolásokkal az arcukon szerepeljenek egy portrésorozaton.

nekemisfaj

forrás: facebook

Illetve Tóth Gabit és Metzker Viktóriát is láttam szépen csücsörítve, vállkilógos polóban, kék, zöld foltokkal… elég szexi! nem?

nekemis1

forrás: facebook

nekemis2

forrás: facebook

Köszi celebek, hogy egy olyan kampányt támogattok, ami már a kezdetektől fogva félrecsúszott!

Biztos láttátok mostanában, de ha nem, nézzétek meg azt a kampányt, ahol egy férfi hang utasít kisfiúkat, hogy üssenek meg egy két-három fejjel magasabb lányt. A fiúk természetesen nem tették meg, és el is mondták, miért nem. Sokan megosztották, hogy mennyire jó az a projekt. A projekt hemzseg a ‘jóindulatú’ szexizmustól, ami talán kevésbé észrevehető, de ártalmas a társadalomra nézve. A PATENT az olasz videóval kapcsolatban ki is adott egy közleményt.

Emlékszünk a Baranya megyei rendőrség videóira, ahol az áldozatokat hibáztatták amiatt, hogy nemi erőszakot szenvedtek el. Sajnos sok ilyen ártalmas projekt van, és én csak azt nem értem, hogy ezeket a projekteket miért nem egyeztetik szakmai civil szervezetekkel? Mindkét félnek hasznos lehetne az együttműködés – erre jó példa a PATENT szakmai támogatásával létrehozott Aborturism weboldal (itt olvashattok velük egy interjút).

Felmerül a kérdés, hogy akkor milyen egy jó kampány?

Véleményem szerint hasznos volna, ha elsősorban a bántalmazókat vagy a környezetüket szólítaná meg, hiszen a középpontban legtöbbször az áldozatok vannak. Fontos az is, hogy a bántalmazókat láthatóvá tegyük, mivel az esetek nagy részében láthatatlanok maradnak, és emiatt az ő felelősségük könnyen elmosódik.

Létfontosságú lenne a lelki és szóbeli erőszakot hangsúlyozni, ugyanis a fizikai agressziót ezek előzik meg.

Íme néhány példa, ahol a fentiek válnak láthatóvá, illetve ezekre hívják fel a figyelmet:

JusBecausePoster_3

Don’t be that guy – forrás: The Violence Stops Here



[1] “Fontos, hogy a lelki erőszak okozta sebek még évekkel azután is fájhatnak, hogy a fizikai sérülések már begyógyultak. A lelki bántalmazás (akár fizikai erőszak is kíséri, akár nem) a nő önértékelését, önbizalmát, kompetenciáját ássa alá, személyiségének alapjait rázza meg. “ http://nokjoga.hu/book/export/html/11
[2] Forrás: NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) www.nane.hu
[3] http://www.nane.hu/eroszak/vaw/tenyektevhitek.html
Tévhit: A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket.
Tény: Senki sem érdemli meg, hogy megverjék még akkor sem, ha idegesítően vagy zavaróan viselkedik. Egy érett személyiségű felnőtt képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért. A felelősség azt terheli, aki ütésre emeli a kezét.
Tévhit: Ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze. A magánéletbe nem lehet beleszólni.
Tény: A verés és a bántalmazás számos esetben bűncselekmény, ezért nem menthető fel azzal, hogy otthon történik. Magyarországon a meggyilkolt nők 60 százaléka házastársa vagy élettársa áldozata. Ez nem egyéni, hanem társadalmi probléma.

You may also like...