Egy éve adták át a Vigadót

Nem vagyok egy évforduló ünneplős, de ma egy éve, 2014. március 14-én adták át a Vigadót, ami nem csak szimbolikus fordulópontja volt a magyar kultúrpolitika stb. stb. – ezeket kb. mindenki kívülről ismeri. Az sem érdekel, hogy mi történt ott azóta, gondolom, kb. semmi: hetente átadnak három nemzeti díjat és közben pörögnek a kiállítások – állítólag az étterem még mindig nem nyílt meg.

Ami engem érdekel, hogy egy éve tüntetést és polgári engedetlenségi akciót szerveztünk oda, ami fordulópont volt nekünk is. A történet kezdőpontja nekem a Szabad Művészek 2012-es megalakulása, és az első nyilvános akció, amikor december 15-én bementünk az MMA közgyűlésére és fogalmam sincs, hogy hány, de sok év után először képzőművészeti szereplők összefogtak, szervezkedtek és csináltak valamit, ami miatt a véleményük megjelent a sajtóban, és emberek megismerhették, hogy mi a problémánk a kormány kultúrpolitikájával, az MMA köztestületté emelésével stb.

Ezt egy rakat dolog követte, Tranzit Akciónapok, petíciók, állásfoglalások, tüntetések, akciók, a legismertebb talán, amikor az Összefogás a Kortárs Művészetért csoport 12 napra elfoglalta a Ludwig Múzeum főlépcsőjét. Az utolsó nap átvonultunk az EMMI-hez, utána pedig csatlakoztunk az Alkotmány nem játék! (ANJ) akciójához, az 1984-et olvastuk fel a Belügyminisztérium előtt.

A Ludwig Lépcső volt az első kultúrpolitikai/művészeti demonstráció, amikor HaHa-sok, ANJ-sek stb. csoportosan eljöttek és velünk voltak, velünk foglaltak, velünk vonultak, pedig alig ismertük egymást. Sokan összebarátkoztunk, de nem csak emberi kapcsolatok szempontjából volt fontos az ismerkedés: amatőrök voltunk tüntetés- és akciószervezésben, nekik pedig ezen a területen sok tapasztalatuk és elméleti és gyakorlati tudásuk volt, cserébe, ha kérték, tudtunk molinókat, grafikai anyagokat, videókat stb. gyártani.

Eltelt majdnem egy év, a Műcsarnokot közben odaadták az MMA-nak, és közeledett a Vigadó átadása. Heteken keresztül szerveztük, rengeteg embert sikerült bevonnunk, mozgósítanunk. Iszonyatosan sokan és sokat dolgoztunk, az utolsó estéken volt olyan, hogy negyvenen voltunk a találkozóhelyen, és mindenkinek volt feladata. Végül mindenünk lett, transzparensek, projektor, hangosítás, volt külön sajtósunk, fotósaink és jogászaink!!!, rendőrségi bejelentés, nyomtatott anyagok, promó videók, minden. Profik lettünk.

 

Aztán pár óra alatt lement a tüntetés és az akció is, kb. minden újság és tv közölte, ami azt jelentette, hogy sok emberhez jutott el az üzenetünk.

forrás: index.hu

forrás: index.hu

vigado penz_Layout 1

És kb. itt a történet vége. Ez volt az utolsó alkalom, amikor (képző)művészeti szereplők összefogtak és nyíltan, közösen léptek fel a kormány kultúrpolitikája ellen. Három héttel később választások, totális szétszóródás és pár Tranzit Akciónap, megfogyatkozott létszámmal. Csomó emberrel, aki ott volt tavaly a Vigadónál, pontosan egy éve találkoztam vagy beszéltem utoljára. A többségükről fogalmam sincs, hogy azóta mit csinál.

Sok dologra nem volt energiánk: soha nem sikerült érthetően összefoglalni, hogy a milliárdos költségvetéseken kívül mi a probléma az MMA-val, soha nem sikerült reaktívból proaktívvá válnunk, nem állítottunk össze szakmai anyagokat, nem tudtunk új embereket bevonni stb.

Én a barátaimmal kicsiben kezdtem el dolgozni, így indult a 0m2 is, és Harmadik Szektor néven dokumentumfilmet forgatunk önszerveződő, demokratikusan működő szervezeti modellekről, amiből hosszútávon tanulhatunk. Hirtelen az Eleven Emlékmű, nyertes és nem nyertes norvég pályázatok, az MMA-s facebook csoport jut még eszembe. És most itt az OFF-Biennále, de az más és sokkal nagyobb sztori.

A lényeg, hogy akik ott voltak a Vigadó előtt, feltételezem, a mai napig nem pályáznak az MMA-hoz, de ez az összefogás aznap létezett utoljára. Szerintem ez nem baj, de az érdekelne, hogy kinek mi a stratégiája most, és örülnék, ha megírná azt – akár ide a 0m2-re. Ez pl. tényleg lesz? És marad a Nagy Kriszta és drMáriás féle művészkedős lázadás?

borítókép: nol.hu

You may also like...