Amit nem értünk az NKA-ban, de tudni szeretnénk róla / I. rész

Időről-időre jókat lehet szórakozni vagy éppen dühöngeni az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) miniszteri keretének támogatásain. A 0m2 is szemezgetett ebből tavaly év végén (Milliók a fa alá); és a tételekből semmilyen kulturális koncepció nem rajzolódott ki – masszív klientúraépítés annál inkább. De az abszurd lista, Szandi, vagy Demjén Ferenc koncertjeinek közpénzből való, pályáztatás nélküli, közvetlen miniszteri támogatása mégiscsak túlmutat önmagán.

Pedig lenne lehetőség, hogy legalább részben pályázhatóvá váljon a miniszteri keret éves rendelkezésre álló összege. Ez több kulturális területen működő alkotói közösséget segítene hozzá olyan minimális forrásokhoz, amelyek a túlélésüket biztosíthatnák. A jelenlegi helyzetben, a forráselvonások, zárolások mellett ez lehetne az egyik megoldás, amely ráadásul az átláthatóságra való törekvések felé is óriási nagy lépést tenne. Az általánossá váló tendenciákon túl egészen konkrét hatásai is vannak a nem megfelelő forráselosztásnak. Az egyik ilyen következmény, hogy a 2015-ös államháztartásról szóló törvény – az éves állami költségvetés –, az előadó-művészet területét jelentős forrásmegvonással sújtja. Ha ezt nem konszolidálják, ha nem kap vissza forrásokat ez a terület, akkor az visszafordíthatatlan károkat okozhat. A kulturális miniszter/államtitkár rendelkezésére álló keretösszeg alkalmas lehetne arra, hogy a forráshiányos területeit támogassa, amelyen keresztül meg lehetne állítani ezeknek a további lecsúszását, ellehetetlenülését.

A miniszteri keret ugyanis meglehetősen nagy, jelenleg az NKA működési költségek nélküli pénzkeretének 25 %-a, és az NKA Bizottság célzott támogatásaival együtt a két összeg már alaposan elbillenti az NKA belső arányait: egyre nagyobb összeg összpontosul a miniszter és a Bizottság kezében, amelynek kiosztásánál egyre kevésbé érvényesülnek szakmai szempontok, illetve az NKA alapításakor, törvényben megfogalmazott célok – bár ez utóbbi persze értelmezés kérdése.

Az NKA miniszteri kerete amolyan vis maior keretnek indult, az összes pénz 10 %-ával; közvetlen nehézségekkel küzdő, vagy az NKA rendszerébe sehová be nem férő projektek támogatására. Az első Orbán-kormány ezt a keretet 50 %-ra emelte. Az NKA teljes önállósága akkor meg is szűnt, nyilvánvalóan centralizáló törekvések eredményeként. (Eredetileg az NKA-jogszabályt átmenetinek szánták, a későbbiekben egy párhuzamosan futó állami és önkormányzati pályázat-finanszírozást képzeltek volna el.)

Az első Orbán-kormány kultuszminisztere (úgy hívták: a nemzeti kulturális örökség minisztere), Rockenbauer Zoltán szeme előtt pedig egyfajta erős miniszteri modell lebegett (sokat hivatkozott André Malraux-ra), olyan politikus képe, aki személyesen is priorál célokat az NKA köréből, projekteket valósít meg önállóan, kézjegyét rajtahagyva a kultúra összképén, az intézmények fejlődésén. Hiller István időszakában, 2002-ben felére csökkentették a miniszteri keretet, az ötvenből tehát 25 % lett. Bozóki András 2005-ben megszüntetni szerette volna, de végül meghagyta. Őt 2006-ban ismét Hiller követte a miniszteri székben, a keret is maradt.

Az Állami Számvevőszék (ÁSz) 2010-es NKA-vizsgálata néhány anomáliára felhívta a figyelmet. Szemet szúrt az ÁSz-nak, hogy a kollégiumoknál nem nyerő pályázatok közül néhány feltűnt a miniszteri keretben. Az ÁSz is nehezményezte az egységes és számonkérhető szempontrendszer hiányát, s ez javarészt a keret jellegéből fakad: minden miniszter mást tart fontosnak. Szóvá tette a párhuzamosságokat a rendszerben (a kollégiumok, illetve a keret között), a kereten belül az egyedi döntések és a pályázati lehetőségek szabályozatlan arányát és a pénz hasznosulásának, azaz a felhasználás módjának elégtelen ellenőrzését.

A miniszteri keret felhasználásának sosem voltak pontosan meghatározott szakmai protokolljai.  Létezik egy eljárásrendi szabályozás, de ebből nehezen lehetne kiolvasni szakmai garanciákat a döntésekre nézve. Nem csoda hát, ha a kerettel kapcsolatban valamiképp mindig él a gyanú, hogy haveri döntésekről van szó, kerülőpályáról, illetve sok esetben olyan burkolt állami támogatásokról, amelyeket máshonnan kellene, vagy lehetne fizetni (amennyiben valóban szükségesek), de ide tolnak át. Az NKA az ideákban önálló, “zárt rendszerként” él, amelybe elvben nem lehetne állami kezekkel belenyúlni. A miniszteri keret azonban szétzilálja ezt a képet.

Ma, Magyarországon nincs kulturális miniszter. Van viszont NKA miniszteri keret, amelynek sorsáról az alapot felügyelő emberi erőforrás miniszter jogosult dönteni.

2010-ben struktúrájában szervezték át a kormányzati intézményrendszert, amelynek része volt az is, hogy az NKA több, addig önálló kollégiumát összevonták, ám szerkezetében és működésében tovább vitték a rendszerben rejlő függőségi viszonyokat, amelynek része a miniszteri keret is. A miniszteri keret csak annyiban különbözik a miniszterelnöki kerettől, hogy nem egy felülről nyitott keret, vagyis míg az előbbi nagyjából fix forrással “gazdálkodik”, addig az utóbbi összege minden gond és indoklás nélkül emelhető.

A miniszteri keret abban a formában, ahogy a szakmai kollégiumok támogatása hozzáférhető, nem pályázható. Nem készül konkrét pályázati kiírás, nincsen meghirdetett határidő. A miniszter – később államtitkár – titkárságvezetőjén keresztül vezet az út, legalábbis, ami az adminisztrációs akadályokat illeti. Ő az, akitől információt lehet kapni, hogy milyen “kérvényt” kell írni. A beérkezett kérelmeket összegyűjtik és negyedévente – kivéve, ha olyan “kérvény” érkezik be, amelyről soron kívül dönteni kell – döntenek a támogatásokról. Bár ez sem volt mindig igaz ebben a formában, hisz Szőcs Géza államtitkár például egyedül döntött a kérelmekről. A “nyertes” pályázatokat aztán havi bontásba rendezve feltöltik az NKA weboldalára. Természetesen nem minden kérelem nyer támogatást. Az elutasított “pályázók” nem kapnak indoklást, csak egy jó kívánságot, amelyen keresztül a miniszter kifejezi abbéli reményét, hogy a támogatást váró projekt enélkül a forrás nélkül is megvalósul.

A 2014-es döntések között jó néhány olyan van, amelyre nem könnyű magyarázatot találni. A tavalyi teljes sorból közöljük itt a legkirívóbb példákat, és aztán cikksorozatunk következő részében néhány döntést közelebbről is megvizsgálunk majd.

You may also like...