Miniszter, zuhanásban

A hazai politikusok nagy előszeretettel használják a környező országok magyarlakta területeit szellemi hulladéklerakóként. Legutóbb az emberminiszter, Balog Zoltán beszélt Romániában, Bere (Berea) felújított református templomának avatásán. Mintha lemaradt volna egy brosúrával, vagy eleresztette volna a füle mellett a főnöke szavait, amelyeket ugyanabban az országban mondott nem sokkal korábban, nevezetesen, hogy „bármi megtörténhet”. Merthogy ő azzal zárt:

“ha együtt vagyunk és együtt maradunk, akkor nagy baj már nem történhet.”

A bármi, meg a nagy baj persze nem azonosak, bár éppen lehetnek azok is, de Balog együtt maradása mintha nem venne tudomást a miniszterelnök bármijéről. Persze, az már lassan kremlinológia, amikor azt fürkésszük, ki mit beszél a gazdához képest, és az vajon jelent-e valamit. Semmi nem jelent itt különösebben semmit, egyként zagyvaságokat beszélnek: boldog egyetértés a félreértésben. Balog szerint (akit az mr1 Kossuth Rádió a „lelkek doktorának” nevezett) egyébként

»ha követjük az Isten igéjét, akkor rájöhetünk, hogy a magyarok sorsát, sodortatását nem a történelem alakítja«, nem Washingtonban, Moszkvában, Bukarestben vagy Budapesten intézik, hanem ott, ahová a templomnak a tornya mutat (idézet Balog honlapjáról).

A főnöke mintha azt hangsúlyozná lépten-nyomon, hogy a magyarok maguk intézik a maguk sorsát, de sebaj, nem ez a legnagyobb gond ezekkel a szavakkal. Hanem, hogy Balog már megint nem képes elválasztani a saját szerepeit. Ő egy lelkész, aki történetesen most miniszter, így, ha lelkészként hívták is volna meg templomot avatni, akkor is ügyelnie kellene arra, hogy a szavai, mint egy miniszter szavai hangzanak el. Nem mellesleg eközben Romániában képviseli Magyarországot. Ha lelkészként tagadja is a történelem létét, illetve azt is, hogy mi, magyarok a történelem alakítói is vagyunk, és ilyenformán felelősek is érte, meg a magunk sorsáért, azért egy közpolitikustól ne kelljen már azt hallgatni, hogy nem létezik sem történelem, sem felelősség. Románként pedig külön is kinyílna a bicska a zsebünkben, mert a román parlament Bukarestben van, a román állampolgárok dolgait ott intézik.

Balog Zoltán beszél Bere református templomában. Forrás: balogzoltan.hu

Balog Zoltán beszél Bere református templomában. Forrás: balogzoltan.hu

Az önfelmentősdi, amely áthatja a megszólalást, amúgy tökéletesen illeszkedik a hivatalos irányvonalhoz: semmiért nem vagyunk felelősek. Erről szól a Szabadság téri emlékmű is, amelynél éppen Balognak a holokauszt roma áldozatai kapcsán előadott agyrémére reagált a napokban Daróczi Ágnes. Emlékezetes balogság volt: Magyarországról nem deportáltak cigányokat, csak Ausztriából, meg, hogy itt számháború folyik, és jó lenne már tisztán látni.

Daróczi Ágnes az Eleven Emlékmű csoport szervezte eseményen felolvasta a Magyarországról deportált cigányok nevét, hozzátéve a lakhelyük megnevezését és a Schutzhaft kezdetét. Hosszú listát tartott a kezében, végül nem is ért a végére, napestig tartott volna – épp elég drámai volt ez így is. És épp eléggé rámutatott: ma, Magyarországon egy olyan ember felel az oktatás, a kultúra, az egészségügy területeiért, aki képtelen megválogatni a gondolatait és szavait, akinek a fejében előítéletes és zavaros kép él a kisebbség és többség viszonyáról, a magyar történelemről, aki ostobaságában egyenesen holokauszt-relativistává avanzsált, mindemellett nem képes megérteni, mit jelent állam és egyház szétválasztása.

Meg vagyunk lepve? Dehogy vagyunk. Balog tökéletesen megfelel a feladatára. Ez ugyanis abban ragadható meg, hogy ne legyen kompetens a rábízott területek egyikén sem. Ne értse azok működését, ne ismerje azok szereplőit, ne legyen képes átlátni e területek bonyolultságát. És ő teljesen inkompetens is, ahogy kell. Saját tudatzavarának plasztikus megnyilatkozása volt ez a két megszólalás: nem tudta miről beszél, nem tudta hol van, nem tudta, milyen minőségben és kiknek a képviseletében kell megjelennie.

Az már csak a miniszter szerepléseinek börleszki elemeit gyarapítja, hogy nem sokkal később „sikerszagot” emlegetett egy képzőművészeti kiállításon – úgy tudjuk, azért szólalt ott fel, méghozzá elsőnek, mert a protokoll szerint ma az országos művészeti intézmények számára kötelező kormánypolitikust is meghívni a megnyitókra –, amely kiállításról láthatóan fogalma sem volt. De beszélt már hetet-havat máskor is, alázott már meg másokat is, például gondolta úgy a calvados-os gombás csirkemellfiléről, meg a Hilton Hotelről, hogy attól majd boldogok lesznek a mélyszegénységben élő gyerekek. Volt ő már szereptévesztésben milliószor, legutóbb Szegeden, amikor cenzúrázott, a nyilvános szereplésén lerakva a földre az RTL mikrofonját.

Bukásszagot érzünk, de persze bukás az nem lesz, nem lehet. Folyamatos zuhanás lesz inkább, önfeledt szabadesés, miközben Balog boldogan markolja a levegőt, mintha egy pulpitusba kapaszkodna.

 

A borítókép Király András Atelier Populaire sorozatának része. (Király András | http://www.kiralyandras.net/atelier.html)

You may also like...