Emlékműavatás – eltolva egy évvel

Tegnapelőtt volt az oslói robbantások és Utøya szigeti mészárlás harmadik évfordulója. A norvég állam 2013-ban hirdetett nemzetközi pályázatot az áldozatok, túlélők, mentőcsapatok és önkéntesek tiszteletére állítandó két emlékmű megtervezésére. A győztest idén februárban hirdették ki, és a látványtervek bebizonyították az internetnek, hogy a művészetnek van értelme.

A teljes nemzetközi sajtó erről cikkezett, mi pedig egy hónappal voltunk a Szabadság téri emlékmű tervei után (arról is bőven jelentek meg cikkek, csak más előjelllel). Ezt ki is használta több magyar újságíró, Plankó Gergő például azt írta a 444-en, hogy

Így néz ki egy emlékmű, ami szól is valamiről

és ez a hangulat volt jellemző a legtöbb magyar kommentre, tumblrre, mindenre. Aztán áprilisban újabb hírek jelentek meg: az áldozatok hozzátartozói közül többen felháborodtak, hogy a gyerekeik nevét a megkérdezésük nélkül használnák fel a kettévágott sziget falára vésve, pedig ők nem szeretnének emléket állítani a három éve tartó fájdalmuknak. A sziget környékén lakókkal hasonló a helyzet, látták és hallották a mészárlást, és nem akarják, hogy a lakhelyük életük végéig erre emlékeztesse őket, hogy ettől váljon az turistalátványossággá vagy a gyilkos előtt tisztelgők zarándokhelyévé.

De hogyan reagált a norvég állam?

Amennyire innen látható, teljesen normálisan: nem küldték oda éjszaka a kivitelezőket, hanem a 2015. július 22-re tervezett avatást eltolták egy évvel, és addig leülnek beszélgetni az érintettekkel és kritikusokkal.

De mondom, ezt csak az angol és magyar cikkekből rakom össze. Szóval, ha valaki közelebbről ismeri a helyzetet, és tévedek, akkor írja meg és közöljük.