Kettecskén

Végül is, világos beszéd. A kormányrendeletben benne van, ki írja a kulturális politikát: az EMMI miniszter (második kormányzati ciklus óta nem értem, hogy kell ezt leírni, úgyhogy így fogom) és az MMA elnöke. Kettecskén. Minek ezt a viszonyt rejtegetni, hiszen egy magasabbrendű jogszabály, az úgynevezett Alaptörvény – Grundgesetz, azelőtt Alkotmány – már mindenek fölé emelte a Kecske utcai baráti kört. Lehetne ezt informálisan, hátsó szobákban, zárt levlistán is, de nem, ez itt egyértelmű utasítás: Balog, Fekete kilépni! Aztán a két jótanuló kidolgozza Magyarország kulturális politikáját (a dolgozni ige itt fontos), illetve, ahogy a szöveg fogalmaz, kultúrpolitikáját. Olyan is lesz. Máris olyan.

kép: Király András | http://www.kiralyandras.net/atelier.html

kép: Király András | http://www.kiralyandras.net/atelier.html

Hanem, volna itt azért néhány apróság. Például a kormányzati összhangzattan. Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár mintha nem tudná, mi is áll a kottában. Amikor az NKA lehetséges MMA-felügyeletét firtatták nála, azt mondta, „leírva nincs” ilyesmi. Hát, így leírva, hogy: az MMA fölzabálja az NKA-t és az ott található milliárdokkal először is kistafírozza a haverjait, a maradékból pedig korrumpálja a szcénát, így talán valóban nincs. De az, hogy az egész kultúrpolitikát az MMA írja, mégsem jelent egyebet, mint hogy beleírhatja akár az NKA-ról is azt, amit csak akar. És, hogy mit akar, azt Hoppál Péter is érzékeli. Úgyhogy, szólhatna valaki az államtitkárnak: alig, hogy hivatalba lépett, máris statisztává fokozták le, mars a takarásba. Azt fölösleges remélni, hogy Balog itt fék és ellensúly legyen, hiszen a “kultúra kiszervezése” kifejezést ő emelte be a NER szótárába.

A másik változat az lehet, hogy Hoppál eleve azért van a posztján, hogy dezinformáljon. Ezt a szerepét éppenséggel tökéletesen alakítja. Ez látszik valószínűbbnek, hiszen a kormányzat törekvése kezdettől az volt, hogy a kultúra képviseletét és döntéshozatali pontjait szétírja a rendszerben. Szétszórja. Így aztán ne lehessen tudni, ki, miért is felelős voltaképpen, kinek lehet kérdéseket szegezni, ha volna még kedve bárkinek is kérdezni. Van itt játéktere és puvoárja L.Simonnak és Balognak is,  Baán Lászlónak bőven, Feketének szintén, valamint – és ez már tényleg csak a szégyen és gyalázat kategóriáival írható le – Kerényinek is. De csinál itt kulturális politikát Andy Vajna és Vidnyánszky Attila, sőt, az előző ciklusban Navracsicsnak is jutottak még efféle feladatok.

Csakhogy az ilyesmi nem játék. A miniszternek van politikai felelőssége, az MMA vezérének nincs. Politikát ír, felelősség nélkül. Szakmai felelősségről már nem is beszélek, hiszen szakmai értelemben nem számolt el soha semmilyen fórumon. (Ugye az egyértelmű, hogy az MMA közgyűlést nem tekintjük szakmai fórumnak?) Viszonya semmilyen szakmai szervezettel nincs, jártassága, ismerete a kultúra területén a Kecske utcai bográcsparti szereplőinél tovább nem terjed. Az intézmények helyzetével, tevékenységével, felelősségi köreivel az MMA tisztségviselői abszolút nincsenek tisztában. Anekdotikus, hogy egyikük a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeumról azt hitte, hogy az két intézmény.

Olyan szakmapolitikai előkészítésről, amely az MMA-ban zajlana, nem tudunk, s hogy például az obskúrus Művészetelméleti Intézetük mit fog csinálni, arról semmilyen nyilvános dokumentum nem létezik. Jogtechnikailag képben vannak, erre tartják a főtitkárukat, Kucsera Tamás Gergelyt, és ismerjük el, a betonozást el is végezték, az MMA rendesen be van építve a NER legóvárába.

Ízlelgessük: a kormányzat a közélet egyik olyan szereplőjére bízta a teljes hazai kulturális politika megalkotását, amely szereplőt az általa megalkotott politika eredményeivel, következményeivel szembesíteni nem lehet. Ráadásul ezt a szereplőt a hazai színtér egy igen jelentős része egyszerűen illegitimnek tartja. Ez a szereplő nem is tett semmit azért, hogy a működésével kapcsolatos szakmai legitimációs (és nem mellesleg alkotmányos) válságot megoldja. Tevékenysége abban merült ki, hogy megerősítse önmaga bázisait, épületekbe költözzön be, ott önmagának szervezett kiállításokra, rendezvényekre költsön el pénzt, anarchistáknak bélyegezze az ellene törvényes módon tiltakozókat, közpénzből jelenjen meg kulturális szolgáltatóként a túlzsúfolt fővárosi piacon, bejelentse igényét a művészeti felsőoktatás kontrolljára, komisszárjait ültesse be az NKA szakkollégiumaiba, pályázati pénzeit bármiféle transzparens szakmai szempontrendszer nélkül szétterítse, így próbálva megvásárolni a hiányzó legitimitást.

A kulturális politika megalkotása minden épeszű országban komoly, önálló szakma, egyetemek, kutatóintézetek foglalkoznak vele. Magyarország kormánya a kultúra Mekk Elekjeire ruházta át az egészet.

You may also like...