Az MMA pályázatai és a ,,lelkek megszerzéséért folytatott küzdelem”

Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Tegnap a 444.hu is megírta, hogy nyilvánosak az MMA művészeti programjának nyertes és nem nyertes pályázatai. Az újságíró meg is említi a legtöbbet kaszált szervezeteket, külön kiemelve egy sámános projektet, amit így ismeretlenül magam is megmosolyogtam.

De az igazság az, hogy az MMA pályázatai elsősorban nem azért léteznek, hogy a haverjaiknak milliós pénzeket osszanak le. Arra ott van a Nemzeti Kulturális Alap kollégiuma és miniszteri különkerete (a kollégiumok kurátorai is jelentős részben MMA tagok) vagy a Magyar Nemzeti Bank ,,csr” tevékenysége. Az MMA ezt az egyébként egyre jelentősebbnek tűnő 160 milliót azon oknál fogva szórja szét, hogy pénzzel, illetve annak ígéretével vásárolja meg a különböző kiéheztetett kulturális szervezetektől, művészektől és egyáltalán a művészeti szakma képviselőitől a saját legitimitását.

Ha valaki pénzért pályázik az MMA-hoz, hivatalosan is elfogadja annak mai hegemón helyzetét. Nem véletlen, hogy az MMA nem kizárólag a nyertes, de a vesztes pályázatokat is nyilvánosságra hozza. Álljon ott a lista azokról, akik nem egyszerűen elfogadtak minket, vagy hajlandóak együttműködni velünk, de még ki is vannak szolgáltatva a jóindulatunknak. Ha valaki elfogadja az MMA pénzét, sőt, ha csak kér tőle, egy csomagban megkap mindent. Fekete Györgyöt, a Műcsarnok lenyúlását és azt a temérdek opportunizmust.

Persze ezt az egészet úgy is fel lehet fogni, hogy az MMA létezik, tele van pumpálva közpénzzel, jogkörökkel és ingatlanokkal, és ez nem is fog változni addig, amíg ez a kormányzat marad hatalmon (azaz sokáig). Az intézmények pedig, ha működni akarnak, a művészek pedig, ha alkotni akarnak, kénytelenek elfogadni ezt a helyzetet. Ezek a hangok Fekete György távozása után várhatóan tovább fognak erősödni.

De az MMA elutasítása nem egyszerűen érzelmi kérdés, és főleg nem Feketéről szól. Ebben az országban számtalan művészeti szakember (legyen művészettörténész, művész vagy kultúrpolitikus) kollaborált a hatalommal, a Tanácsköztársaság idején éppúgy, mint a Horthy-rendszerben. Ami pedig utána következett, azt megemlíteni se kell. A különböző rendszerek sikerrel törték be a művészeti közegeket nem pusztán cenzúrát és ellehetetlenítést, de pénzt és kinevezéseket is használva. Az MMA ennek a hagyománynak a folytatója.  Ha egyszer valaki nem mond nekik nemet, örökké ezt fogják csinálni. Tehát ez nem pusztán arról szól, hogy a következő generációk miket fognak tőlünk kérdezni, hanem sokkal inkább arról, hogy velük ezt meg se próbálják már megcsinálni.

Az MMA pályázatai,  Orbán Viktor szavaival élve a ,,lelkek megszerzéséért folytatott küzdelem” része, és a nyilvánosságra hozott listát olvasgatva, nem állnak rosszul.