Hét egyetem, egy helyzet?

forrás: facebook

forrás: facebook

Amikor láttam ezt a meghívót, titkon vágytam rá, hogy A művészeti képzések helyzete című beszélgetés az oktatás- és kultúrpolitikai folyamatokról való vitát jelentsen, de sajnos nem így történt. A moderátor már a bevezetőben elmondta, hogy bár a magyarországi művészeti felsőoktatás valószínűleg komoly szerkezeti átalakítás előtt áll, ám mivel erről nincsenek nyilvános információk, ezért csak a tartalmi kérdésekről tudunk beszélgetni.

Pedig lenne miről beszélgetni, ha csak a kancellári kinevezésekre, a felsőoktatás költségvetési támogatásának csökkenésére, a művészeti egyetemek összevonásának három éve terjengő és sokakat egzisztenciálisan fenyegető hírére vagy az MMA művészeti oktatással kapcsolatos terveire gondolunk. De ezek olyan témák, amikről a művészeti felsőoktatási intézmények vezetései legritkább esetben fogalmaznak meg hivatalos véleményt – nem, hogy közösen, de külön-külön sem –, pedig mindegyik befolyásolja a tartalmi kérdéseket is.

Hét egyetem, egy helyzet?

Tudtam, hogy a meghívottak többsége nincs döntési pozícióban, de örültem, hogy létrejött egy közös felület – nem emlékszem hasonlóra a közelmúltból. Azt viszont elfelejtettem, hogy a művészeti felsőoktatási intézményeknek kevés közös érdekük van. Amikor tavaly a képzőtől zároltak 300 milliót, pár diákkal vártuk, hogy majd a többi művészeti felsőoktatási intézmény vezetése valahogyan szolidarít velünk, felszólal, nyilatkozik. Azt hittük, a mi sztorink ijesztő a többieknek is. Hát nem. Viszont a képzős diákok által szervezett fórum szervezésében több, nem képzős diák segített.

-----

MKE egyetemi fórum – forrás: facebook

Akkor miről lehet beszélni?

Közös érdekek nélkül egy dolog maradt: arról beszélgetni, hogy a saját helyzetében mit tapasztal, és mihez kezd egy-egy intézmény, tanár és diák. A főbb témák a művészetoktatás, vagy inkább a művészetoktatások elméleti és gyakorlati dilemmái, a magyar művészeti piac haldoklása, a diákok motivációjának és lehetőségeiknek hiánya, a pálya- és országelhagyók magas aránya, a bolognai rendszer és az egyetemek/főiskolák pénzszerzési lehetőségei voltak. De a szempontok annyira különbözőek, hogy a beszélgetést lehetetlen volt bárhova is kifuttatni.

A legnagyobb vitát az kavarta, hogy míg az egyik vélemény szerint a diákokat úgy lehet motiválni, ha már a diplomakiállításon egymást tapossák a galeristák, addig mások szerint az igazi tehetség, ha éhen hal is, csinálja. Ezen a horizonton nem jutott szóhoz az a halmaz, akik nem akarják kiszolgálni a művészeti piacot, de életben akarnak maradni – sőt, azt éreztem, hogy sokaknak ez elképzelhetetlen.

Ennek talán az is oka, hogy a diákok véleménye csak az oktatók tapasztalatain keresztül jelent meg. Ha lesz folytatás, szerintem csak ennek a korrigálásával van értelme.

 

A borítóképet az esemény facebook oldalán találtam.

You may also like...