,,Mit csinálok itt?”

A magyar művészeti közeg számára is izgalmas problémákról beszélgetett Joanna Warsza-val, a Manifesta 10 kapcsolódó programjaiért felelős kurátorával a Creative Time Reports.

A Manifesta 10 csak két hete nyílt meg Szentpéterváron, de az elmúlt egy évben már intenzív vita alakult ki az európai vándorbiennálé idei kiadásáról (erről az interjú elején egy rövid összefoglalást is olvashatunk).

A tiltakozás első hullámát tavaly nyáron Noel Kelly ír kurátor indította el a szexuális kisebbségeket támadó orosz törvények miatt. Ő akkor még azt kérte, hogy keressen a Manifesta egy új helyszínt. A boycott természetesen új lendületet kapott Putyin Ukrajna elleni agressziójával, amelyre sokak szerint a Manifesta-nak is határozottabban kellett volna reagálnia.

A Manifesta hozzállására egyébként jellemző, hogy a Chto Delat? nevű szentpétervári művész kollektíva, amely még februárban is közleményben indokolta részvételét a Manifesta 10 programjában, érvelve a nemzetközi boycott ellen, mely szerintük csak káros hatással lenne a helyi civil és művészeti közegre, egy hónappal később szintén kiszállt. Őket éppen Kasper König főkurátor (aki amúgy egy Harald Szeemann-hoz mérhető legendája a kurátori szakmának)  által kiadott nyilatkozat késztette erre.

Az interjú, mely a két évvel ezelőtti, szintén nagy port kavart Berlin Biennálé társkurátorával, Joanna Warsza-val készült, számomra különösen az olyan őszinte válaszok és kérdések miatt érdekes, melyek akár a magyar helyzetben is előfordulhatnának. Mikor van egyáltalán értelme egy boycott-nak? Az intézményrendszeren kívül vagy belül van több hatása a rendszerkritikának? Miket mérlegel egy művész vagy kurátor egy boycott esetén?

Ezen kívül Warsza említ egy, a szentpétervári városházán történt esetet is. Az orosz kulturális hivatalnok asztalán ugyanis egyetlen könyv, illetve fotóalbum volt, amely Putyin elnökről minden helyzetben, évszakban készült fényképeket tartalmazott. Ekkor azért a lengyel kurátor is feltette magában a kérdést, hogy ,,mit csinálok itt?.

Vita van arról, hogy mennyire vonható párhuzam a hazai és az orosz helyzet között, szerintem egyébként csak az orosz fél buzgalma miatt maradunk el folyamatosan tőlük. Mindenestre kínosan ismerős dillemákról beszél Warsza az interjúban, érdemes elolvasni az egészet.